My world*-*

___________

Idézetek

Mikor öt éves voltam, anyukám azt mondta nekem, a boldogság a kulcs az élethez. Aztán iskolába mentem, ahol megkérdezték, mi akarok lenni ha nagy leszek; azt válaszoltam, ‘boldog’. Elmosolyodtak, és azt mondták, hogy nem értettem a kérdést, pedig igazából ők értelmezték rosszul az életet.

_____________________________________________________________

Néha fáj, néha repít. Néha kiöli belőled az életet, néha mindenbe reményt lehel. Egyszer feldob, másszor tompán csapódsz tőle a legnagyobb mélységekbe úgy, hogy még csak kapaszkodót sem hagy. Néha ébren álmodsz tőle, máskor rémálommá változtatja minden napodat. Karmol, ölel, éget, simogat, kínoz majd újraéleszt. Kicsit belehalsz folyton.. de ne add fel. A legszörnyűbb percek után jönnek mindig a legnagyszerűbb újrakezdések, a legszebb varázslatok.

_____________________________________________________________

Az élet megtanított arra, hogy mikor harcoljak valakiért, és mikor álljak félre. Megtanított, hogy mikor a legfontosabb döntéseket hozom, döntsek jól! Az élet azt is megmutatta, hogy sok embert elvesztek, és sok embert el kell majd engednem, akiket szeretek, de erősnek kell lennem. Idővel begyógyulnak a sebek, mert aki elment, az nem jön vissza.’
Nálam ez valahogy másképp alakult. Engem az élet csak remélni tanított meg. Remélni azt, hogy felismerem majd, mikor kell harcolni, s félreállni. Remélni, hogy jó döntést hozok, mikor döntést kell hoznom. Remélni, hogy akit elvesztek, annak jobb lesz, és én majd erős tudok maradni, hogy továbblépjek, és csak a jó emlékeket őrizzem meg. És remélni azt, hogy a sebek idővel tényleg begyógyulnak!

_____________________________________________________________

fiú: szeretlek!
lány: üres szavak. bizonyítsd be: kürtöld világgá!
- a fiú odamegy a lányhoz, és a fülébe suttogja -
lány: nem értelek. ezt meg most miért csináltad?
fiú: mert nekem te jelented az egész világot :)

_____________________________________________________________

Egész életemben azt akartam, hogy büszke legyél rám. Minden döntésemnél, minden sikeremnél és minden kudarcomnál az jutott eszembe: vajon most mit gondolhatsz rólam? Hidd el, próbáltam jól csinálni a dolgokat. Tudom, mi az élet, és most már tudom, mire vagyok képes. Azt is tudom, milyen igazságosnak lenni, mi a helyes, és mi a tiszteletreméltó. Hogy akarom-e, hogy elfogadd ezt, támogass és büszke légy rám emiatt? Igen, persze hogy akarom. De ha nem akarsz az lenni, és nem fogadod el a döntéseim, akkor azt hiszem az lesz a legjobb, ha most találkozunk utoljára.

_____________________________________________________________

Kicsit egyedül érzem magam. Nem mintha nem vennének körül jó barátok, és nem nevettetnének meg.. de akkor is hiányzik valami. Úgy érzem, hogy ugyan minden jó és minden szép, mégis ez a kellemes érzés párosul valami furcsa hiányérzettel. Nem tör le, nem rontja el annyira a kedvem, csupán kicsit zavaró. Aztán rájöttem mi is hiányzik: az Ő szeretete. Egy mosoly, egy ölelés, csak nekem - Tőle. Már ez is bőven elég lenne, hogy egésznek érezzem a saját kis lökött világomat. Tudom, nevetségesen álmodozó vagyok és olyan dolgokban reménykedek, amik elérhetetlenek. De ha Ő nem is, legalább ez az álom, ez a vágyakozás az enyém!

_____________________________________________________________

Úgy érzem kezdem megérteni, mi a szerelem. Tőled távol a másik felem hiányát érzem. Olyan vagyok, mint egy kétkötetes regény, melynek az első fele elveszett.. Ez lehet a szerelem - a teljességérzet hiánya.

_____________________________________________________________

Talán fel sem tűnik, de tény, hogy egész életünkben, minden egyes nap kutatunk valaki után. Mindannyian keresünk valakit, egy különleges személyt, aki megadhatja mindazt, ami hiányzik az életünkből. Valakit, aki képes társaságot nyújtani, vagy segítséget, vagy biztonságot - és néha, ha a végzet kegyes hozzánk, megtaláljuk azt az embert, aki képes mindhármat nyújtani. Ha pedig nem találjuk, akkor csak a remény marad, hogy egy nap ő talál majd meg minket.

_____________________________________________________________

Azt mondják, a nyári szerelem mindig hamar elillan, de néha előfordul, hogy az, ami csak egy kalandnak indult, valami igazivá változik. Persze mindig voltak és lesznek is, akiket megégetett a forróság, s ők csak egy dolgot akarnak az ősz beköszöntével: felejteni. Mások azonban legszívesebben megállítanák a nyár utolsó napjait, hogy minden percet örökké élvezhessenek :)

_____________________________________________________________

Szeretek csak úgy ülni az utcán, egyedül, csöndben és figyelni az embereket. Nézni, ahogy együtt vannak, ahogy vicceket mesélnek egymásnak. És aztán nevetnek. Ilyenkor én is elmosolyodom. Nézni, ahogy két ember veszekszik egymással. Érzem, amit ők éreznek. Aztán kibékülnek. Megölelik, megcsókolják egymást. A mosoly megint ott van az arcomon. Szeretem nézni az embereket. Látni, ahogy egymásra néznek, ahogy megérintik egymást, ahogy a szeretetüket fejezik ki egymás iránt. Aztán rájövök, hogy azért szeretem nézni az embereket, mert ezek a dolgok mostanában nem igazán történnek meg velem. De már átéltem ezeket az érzéseket, és jól esik nézni őket. Mert ilyenkor velem is megtörténik belül mindaz, ami ennél a két embernél. Ebből töltődök fel… ez ad erőt, hogy csináljam tovább, amit elkezdtem. Amíg látok ilyen embereket, addig lesz erőm folytatni - keresni egy olyan embert, akivel ezeket a dolgokat újra átélhetem. Talán akkor majd én adok erőt egy olyan embernek, amilyen én most vagyok.

_____________________________________________________________

- Néha annyira szeretnék újra kislány lenni, szaladni a fűben, elesni és sírni.
- És miért lenne ez jó?
- Azért, hogy ne fájjanak azok a dolgok, amik most. Hogy elbújhassak az oszlop mögé, ha olyan jön, akivel nem akarok beszélni. Hogy nyelvet öltsek arra, akit nem szeretek. Szeretnék újra kislány lenni - és az is maradni...

_____________________________________________________________

Miért van az, hogy egyes embereket lehetetlen elfelejteni? Egy dal, egy hely, egy mozdulat - bármi felidézi benned, és onnantól kezdve nem tudsz parancsolni a gondolataidnak. Hiába szenvedsz tőle, a hiány feleslegesen uralkodik el rajtad, mert soha nem lesz semmi már a régi. Az emberek változnak, te pedig nem tehetsz ellene semmit, csak nézed csendesen, ahogy az, aki valamikor az egész világot jelentette neked, szép lassan kisétál az életedbő.

_____________________________________________________________

______________________________________________________________

A szív darabokra hullása nem olyan hangos dolog, mint egy bomba felrobbanása. Sőt, gyakran olyan nesztelen, mint egy madártoll lehullása.. de akkor miért ilyen fájdalmas? Mert más nem hallja igazán.. téged kivéve.

______________________________________________________________

A legnehezebb abban, hogy elsétáljak tőled az, hogy tudom: te nem fogsz utánam futni :/

______________________________________________________________

Nehéz megbánni, hogy szerettem őt, nehéz elfogadni, hogy elveszítettem őt, de mindent egybevéve, az a legfájdalmasabb, hogy el kellett engednem </3

______________________________________________________________

Úgy teszek, mintha élnék, pedig csak egy baba vagyok.. a polcon ülve, szép ruhában, üres szemmel, merev háttal, érzéketlen mosolygással; a távolba révedve lebénultan figyelek, és jöttödre porcelánszívem megremeg...*-*

_______________________________________________________________

Elegem van abból hogy órákot töltök azzal hogy 'tökéletes' legyek egy olyan srácnak aki nem viszonozza az érzéseimet, hogy éjszakákat sírjak át miatta, hogy hamis mosolyt viseljek azért hogy elrejtsem a könnyeimet.. végeztem azzal hogy próbálom a dolgokat rendbe hozni mikor tisztán látszik hogy nem fog sikerülni.. nem bírom tovább :(

_______________________________________________________________

Az ember kapaszkodnbak valamibe, de csak azért, mert attól félnek, hogy még egy ilyen nagyszerű dolog nem fog velük megtörténni újra...

_______________________________________________________________

Mosolyogjak azért, amiért Te a barátom vagy, vagy inkább sírjak, mert tudom, hogy soha nem lesz köztünk barátságnál több?

_______________________________________________________________

Valaki egyszer azt mondta, a bugyuta beszélgetés maximum akkor nyerhet értelmet, ha valaki különlegessel osztod meg. Remélem tudod, hogy veled akár a semmiről is tudnék beszélni amíg csak élünk :D

_______________________________________________________________

Nem fontos, ki törte össze a szíved, vagy hogy mennyi ideig tart míg kilábalsz belőle, a barátaid azok, akik segítenek hogy túljuss rajta...

_______________________________________________________________

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat